A rulett azért közkedvelt, mert egy érdekes matematikai trükkel dolgozik. A játékban a nap végén, az esetek túlnyomó többségében a bank profitál, de ha az átlagot nézzük, a játékosok sem járnak rosszul. A játék megtérülési rátája, vagyis az az érték, amelyik azt jelöli, hány százaléka kerül vissza a befizetéseknek a játékosokhoz nyeremény fomájában, viszonylag magas. Ez egyes variánsoknál akár 98% felett is lehet.
A játékot ma legtöbben Blaise Pascal francia matematikus találmányának tartják. Pascal állítólag az örökmozgó elméletén dolgozva kapott ihletet a játékhoz. A rulett története viszont nem ennyire egyszerű. Valószínűleg 17. századi találmány inkább a kerék mechanikájára vonatkozott, hiszen hasonló szerencsejátékoknak már korábban is van nyoma a történelemben.
Az ókori Görögország és Róma
Egyes elméletek szerint a rulett is kínai találmány, itt ugyanis létezett egy tábla mágikus állatokkal és számokkal. Néhány kutató szerint ez az ősi, táblás megoldás volt az alapja a domonkos rendi szerzetesek találmányának is, akik a keleti táblát körré alakították és egy nullának is helyet szorítottak.
Az ókori görög és római feljegyzésekben már sokkal egyértelműbben szerepel a ruletthez hasonló szerencsejáték. Mind a két birodalom engedélyezte a katonák számára a szerencsejátékot. A rulett története sokak szerint az ő felfordított pajzsaiknak és kocsikerekeknek a megpörgetésével indult. Ezek a szerencsekerek-játékok alakultak az idők során fejlett kaszinójátékká.
A rulett története Európában
A “rulett” elnevezés (a roulette franciául “kis kereket” jelent) minden bizonnyal Blaise Pascal találmányához köthető. Ő azonban ismert szerencsejátékos volt, vagyis szinte biztos, hogy a rulettnek volt előzménye a 17. századi Európában. Csakhogy a szerencsejáték sokáig illegálisnak számított.
A 18. században az uralkodók felismerték, hogy a kaszinózás az udvarnak is remek bevételi forrás lehet. A tilalom feloldása után a játéktermek hamar népszerűek lettek. Francois és Louis Blanc ráadásul 1842-ben eltávolította a dupla nullát a játékból. Megnőtt a nyerési esély, a rulett története pedig fordulatot vett: nem csak a Vén Kontinenst hódította meg, de az emigránsok egészen Amerikáig repítették a hírét.
A kaszinók és velük a rulett változatos szerepet játszottak a kontinens életében. A tiltások után a társadalmi események központjai lettek, az asztalok mellett minden réteg képviseltette magát. A kommunista és szocialista diktatúrák idején viszont a rulett is úri passziónak számított. A volt keleti blokk országai csak mostanában kezdik újra felfedezni a pörgetés szépségeit.
A rulett Amerikában
A “kis kerék” az Újvilágba az európai bevándorlók közvetítésével jutott el. Érdekes módon az itteni közönség a duplanullás rulettet kedvelte meg. Ennek szabályai egy kicsit egyszerűbbek a klasszikus francia változatnál (a tétek nem kerülnek börtönbe, tehát nincs en prison), viszont a ház nyerési esélye nagyobb. Ennek ellenére a rulett népszerűségét csak a Blackjack (21) megjelenése tudta megtörni.
Érdekesség, hogy a klasszikus duplanullás amerikai ruletten kívül létezik egynullás amerikai rulett is. Ez utóbbit a világ brit rulettként ismeri, a szigetországban viszont esküsznek rá, hogy ők az amerikai verziót játsszák. Ez rulett egy sajátos keveréke a francia és duplanullás amerikai verziónak. A szabályok az európai rulettel egyeznek meg, míg a cilinder az amerikai keréké, csak a duplanulla nélkül.
A híres Las Vegas-i kaszinókban egyébként nem csak a duplanullás, de a “kontinentális” rulett is népszerű, utóbbit az európai vendégek szórakoztatására vezették be. Az igazán nagy üzemben működő vendéglátóhelyeken nem csak típus szerint csoportosítják az asztalokat. Elkülönítik a kis tétekben játszók és nagy fogadók játékait is - ez mindenkinek kényelmesebb.
