Az első magyar kaszinó alapítását Széchenyi István kezdeményezte, aki Angliában találkozott először ezzel az intézménnyel. 1827-ben a parlament elé terjesztette a javaslatot, hogy nemzeti lóversenyt és kaszinókat hozzanak létre, aminek a fő célja pedig a haza szellemi fejlődésének előmozdítása volt.
Mai szemmel kissé furcsának tűnhet, hogy valaki a hazardírozástól várja a társadalmi előremozdulást. Korábban viszont nem volt olyan nyilvános fórum, ahol társadalmi státusztól függetlenül, elegáns, de szórakoztató keretek között, valamilyen interaktív tevékenység mentén lehetett volna eszmecserét folytatni. A színházak a passzív szórakoztatást szolgálták. A kocsmák és ivók közönségét pedig mindig azonos rétegbe tartozó emberek alkották, a társaságok között ritka volt az átjárás.
A Nemzeti Casino igaz története még az előterjesztés évében kezdetét vette. Június 10-én a Dorottya utcában, egy elegáns épületben nyitotta meg a kapuit. A század végére a klub már több mint 700 tagot számlált, köztük olyan külföldi előkelőségekkel, mint az angol trónörökös vagy Jenő királyi herceg.
A kaszinó nem csak a szerencsejáték színhelye volt. A klub az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején a teljes vagyonát felajánlotta jótékony célokra, de ez történt a nagy szegedi árvíz idején is.
A kaszinózás csillaga a második világháború után áldozott le. A kommunista-szocialista rendszerben nem volt helye az ilyenfajta társadalmi kezdeményezéseknek. A kártyatermek, a turistákat/diplomatákat szórakoztató szalonok időről-időre működtek ugyan, de ez a fajta játék nemkívánatos tevékenységnek számított. A szerencsejáték helyét az állami lottó, a totó, a kaparós sorsjegyek és a kocsmákban működő flipper- és nyerőgépek vették át.